A vizuális zaj kora: miért nem elég már a látvány önmagában

A digitális tér soha nem volt ennyire hangos vizuálisan. Rövid videók, gyors vágások, erős színek, animált tipográfia és folyamatos történetmesélés versenyez a figyelmünkért. A márkák minden platformon láthatóak akarnak lenni, mégis egyre nehezebb valóban megkülönbözni őket pusztán képi eszközökkel.

Ebben a vizuális zajban egy fontos tényező sokszor háttérbe szorul: a hang. Pedig a tudatosan felépített zenei világ, legyen az egyedi kompozíció vagy gondosan válogatott stock zene, ma már kulcsszerepet játszik a márkák megkülönböztetésében.

A vizuális trendek gyorsan avulnak, a hang viszont időtállóbb: képes hosszú távon is azonosítani egy márkát, függetlenül a felülettől. A zene nemcsak kísér, hanem irányít: érzelmeket vált ki, feszültséget teremt és old, emlékeket rögzít. Olyan szinten hat ránk, amit gyakran észre sem veszünk, mégis befolyásolja, mit érzünk egy márkával kapcsolatban.

A zene mint érzelmi vezérfonal

A mai, storytelling-központú márkakommunikációban a zene már nem háttérelem. Érzelmi vezérfonallá válik, amely összeköti a történet egyes pillanatait, segít „érezni” a márkát, nem csak megérteni. Egy jól megválasztott zenei világ képes ugyanazt az üzenetet közvetíteni egy 15 másodperces TikTok videóban, egy reklámfilmben vagy akár egy applikációban, azaz platformtól függetlenül.

Ez különösen fontos most, amikor a márkák egyszerre vannak jelen YouTube-on, Instagramon, podcastokban, eseményeken stb. A kérdés nem az, hogy hol találkozunk velük, hanem hogy felismerjük-e őket az első pillanatban.

Ez a fajta „hallás utáni tájékozódás” a közösségi média térnyerésével vált a mindennapjaink részévé: a fogyasztók mára szinte ösztönösen dekódolják a hangokat. A TikTok-trendek korában a fülünk „ráedződött” arra, hogy egyetlen akkordból megjósoljuk a tartalmat: míg a hamis „shit flute” hallatán azonnal tudjuk, hogy valamilyen bénázás következik, a „Sarà perché ti amo” c. dal felcsendülésekor már érezzük is a felszabadult olasz életérzést. A hang mára egyfajta univerzális gyorshívóvá vált az érzelmekhez, ahol akár egy jellegzetes hangeffekt vagy ritmus előbb meséli el a sztorit, mintsem az első képkocka bevillanna.

Miért válik a hallható identitás stratégiai kérdéssé?

A vizuális identitás ma már alapelvárás. A hallható identitás még mindig versenyelőny. Egy következetesen használt zenei világ – legyen szó zenéről, hangszínről, hangeffekt vagy ritmusról – hosszabb távon is képes azonosítani egy márkát, akkor is, amikor a képi trendek lecserélődnek. A hang emlékezeti ereje erősebb, mint gondolnánk: egyetlen dallam vagy hangulat pillanatok alatt képes felidézni egy teljes márkatörténetet.

A márkák csendes lemaradása: amikor nincs hangod

A figyelemért folyó versenyben egyre kockázatosabb kizárólag a vizuális eszközökre támaszkodni. A márkák, amelyek nem foglalkoznak tudatosan a hanghasználattal, lemondanak egy rendkívül erős, érzelmi hatású kommunikációs eszközről.

Ma már nem az a kérdés, hogy szükség van-e a music brandingre, hanem az, hogy ki használja tudatosan és ki marad le csendben. A tudatos music branding nem kampány, hanem hosszú távú stratégiai döntés: az igazán erős márkák nemcsak képet, hanem hangulatot is hagynak maguk után, amely időn és platformokon át felismerhetővé teszi őket.

A hallható márkaidentitás tudatos felépítéséről bővebben a Music Branding – Egyedi zenei arculat szolgáltatásunknál olvashatsz.

Milyen út vezet a zenekari próbáktól a reklámzenéken át egy nemzetközi film zenei világáig? Faltay Csaba, a Schubert Music Library kreatív vezetője pontosan ezt az utat járta be – miközben zeneszerzőként, producerként és zenei supervisor szerepben is maradandót alkotott. Az interjúból kiderül, hogyan válik a stílusbeli sokszínűség és a dramaturgiai érzékenység egy-egy produkció titkos fegyverévé, és miért nem elég „csak egy jó zenét választani” a kép mellé. Szóba kerülnek az Angelina Jolie főszereplésével, hazánkban forgatott „Maria” című film kulisszatitkai, és az is, mitől több a Schubert Music Library, mint egy egyszerű produkciós zenei könyvtár. Beszélgetés szakmáról, szenvedélyről – és arról, hogyan válik egy hangzás karakterré.

Kezdjük az elején: hogyan indult a zenei pályafutásod? Mikor és hogyan fordultál az alkalmazott zene felé?

Gyerekkoromban kezdtem zongorázni, és már egészen fiatalon próbálkoztam kisebb darabok komponálásával. A zeneszerzés iránti komolyabb érdeklődés a gimnáziumi éveim alatt alakult ki, amikor zenekarban kezdtem játszani. Eleinte feldolgozásokat játszottunk, de hamarosan saját dalokat is írtunk. Az alkalmazott zene nem tudatos döntés, inkább egy adódó lehetőség volt, amivel éltem. Az első megbízásom talán egy reklámzene volt, amit a DDB ügynökség számára írtunk közösen.

Érdekes módon mind a zenekari indulásom, mind az alkalmazott zenei pályám egy személyhez kötődik: Istvánffy Zoltánhoz. Ő volt első zenekarom vezetője, gitáros-zeneszerzője, és mivel ő sokáig reklámügynökségeknél dolgozott, így rajta keresztül kaptam az első ilyen megbízásomat. Idővel rájöttem, hogy az a zene, amit én szívesen írok, nemigen talált itthon sem kiadóra, sem közönségre. Ugyanakkor mindig is vonzott a stílusok közötti kalandozás – az alkalmazott zene pedig pont ezt tette lehetővé számomra.

Ez az irány még inkább megerősödött bennem, amikor megismertem a feleségemet, a néhai Tallér Zsófiát, aki szerintem az ezredforduló egyik legjelentősebb zeneszerzője volt. Ő példaértékű módon építette egyszerre a koncerttermi és az alkalmazott zenei karrierjét – ez számomra is inspiráló volt.

Sokféle szerepben kipróbáltad magad – zeneszerzőként, producerként, kreatív vezetőként. Miben más az alkalmazott zene világa a színpadi vagy könnyűzenéhez képest?

Az alkalmazott zenében szinte mindig van egy megrendelő – legyen az rendező, koreográfus vagy reklámügynökség. A legtöbb esetben csapatmunkát kíván, és nem minden zeneszerző alkalmas erre. Ha valaki magának vagy a zenekarának, esetleg koncertre komponál, akkor általában saját döntései formálják a darabot. Az alkalmazott zenében azonban külső paraméterekhez kell igazodni, és ezek nem mindig a szerzőtől származnak.

Engem ez a fajta kihívás a mai napig inspirál. Az elmúlt években a minimál technótól a nagyzenekari darabokig sokféle műfajban dolgoztam – ez a sokszínűség számomra rendkívül izgalmas.

Az elmúlt években számos reklám, film és televíziós produkció zenei arculatát formáltad. Szerinted mi az a hozzáadott érték, amit te személyesen képviselsz ezekben a projektekben?

Elsősorban az ízlésem és a tapasztalatom. Egy alkotó ember ízlése mindig rányomja a bélyegét a végeredményre – bár ez az egyik olyan tényező, amiről a legtöbbet lehet vitatkozni. Egy munkát meg lehet ítélni szakmai szemmel – például, hogy mennyire felel meg a műfaji elvárásoknak –, de a végső kérdés mégis az, hogy működik-e. Lehet valami technikailag tökéletes, de ha nem rezonál a képpel vagy a nézőkkel, akkor nem lesz hatásos. Ezt a finom egyensúlyt érzem a legerősebb hozzájárulásomnak.

Dolgoztál a nemrég bemutatott Maria című filmen, zenei supervisor szerepben. Hogyan zajlott ez a munka, és milyen kihívásokat jelentett?

Egy ilyen projekt mindig szoros csapatmunkát igényel, ahol a forgatókönyv és a rendező víziója jelöli ki az alapirányt. A Maria különösen összetett feladat volt: a filmhez különböző zenéket kerestem, amelyekből végül operarészletek vagy háttérzenék lettek – bár voltak olyan darabok is, amelyek már eleve szerepeltek a forgatókönyvben.

A munkám egyik része zenei szakértői jellegű volt: például meghatároztam, hogy egy-egy jelenethez hány muzsikussal érdemes felvételt készíteni – figyelembe véve a hitelességet, a költségkeretet, és azt is, hogyan mutat majd mindez a vásznon. Például egy vonóskarnál ne legyen 16 brácsa, két hegedű és nyolc bőgő, miközben egyetlen cselló sem szerepel – ilyen aránytalanság előfordulhat, ha a statiszták kiosztása nem szakmai szempontok szerint történik.

A feladatomhoz tartozott a kották előkészítése, a felvételek szerkesztése, a zenei próbák tartása a színészekkel, és persze az egész folyamat koordinálása. Egy ilyen komplex munka rengetegféle készséget igényel – és legalább ennyire fontos annak felismerése is, hogy mikor kell szakemberhez fordulni. Például én nem vállaltam el a színésznők zenei korrepetálását a forgatás előtt – bár fiatalabb koromban egy ideig ezt is csináltam –, hanem megkerestem azt a kollégát, aki ebben a legjobb, és rábíztam ezt a feladatot, de a próbákon mindvégig személyesen ott voltam.

Az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy szinte az egész zenei anyagot újra kellett rögzíteni: úgy, hogy Maria Callas eredeti hangja megmaradjon, ugyanakkor a hangzás megfeleljen a mai, modern surround technikai követelményeknek. Ez precíz zenei és technikai munkát igényelt, és nagyfokú odafigyelést az eredeti stílus és a hitelesség megőrzésére.

Hogyan alakult ki a kapcsolatod a Schubert Music Library-vel, és mi motivált a csatlakozásra?

Sok éven át versenytársai voltunk egymásnak, de (Stiedl) Gusztávval mindketten éreztük, hogy a zenei felhasználás világa alapvetően megváltozott – a piac szinte teljesen az online platformokra helyeződött át. Ehhez a kihíváshoz pedig egyesített erőre volt szükség. A kisebb, lokális cégek egyre nehezebben tudnak versenyezni a globális szolgáltatókkal, és ezt belátva döntöttünk az egyesülés mellett.

Az együttműködésnek köszönhetően mentesülhettem a napi üzleti terhek alól, és sokkal több időt tudok a kreatív munkára fordítani.

Mi a jelenlegi szereped a Schubert Music Library-nál? Milyen feladatok tartoznak hozzád

Három katalógus szakmai irányítása tartozik hozzám – ez magában foglalja a koncepciók kidolgozását és a szerzőkkel való közös munkát is. Ezt különösen élvezem, mert egy nemzetközi szerzői csapattal dolgozunk együtt, ahol rengeteg különféle stílus és szerzői attitűd találkozik.

Most épp párhuzamosan dolgozom egy általam írt reklámzenei albumon, egy rocklemezen egy skót szerzővel, egy afrikai deep house projekten egy dél-afrikai producerrel, valamint egy nagyzenekari kiadványon egy angol zeneszerzővel. Van, akinek a komponálás során is adok útmutatást, másokat inkább a keverésnél vagy masterelésnél segítek, és vannak, akik teljesen kész albumokat adnak le, velük inkább koncepcionális kérdésekben dolgozunk együtt.

Emellett természetesen én magam is írok zenét, és a kapcsolattartás az ügyfelekkel továbbra is a feladataim közé tartozik – ez segít abban, hogy napi szinten benne maradjak a menedzsmentben.

A Schubert Music Library célja, hogy minőségi, könnyen elérhető alkalmazott zenét kínáljon filmeseknek, reklámosoknak, tartalomgyártóknak. Miben más ez a zenei könyvtár a nemzetközi versenytársakhoz képest?

Abban, hogy nálunk valódi zenei szakemberek segítik a felhasználókat a választásban. Nem győzöm hangsúlyozni: a zene képi dramaturgiába illesztése külön szakma. Nem elég csak „tetszés szerint” választani – érteni kell a zenéhez és annak működéséhez a képpel együtt.

A zene önálló dramaturgiával rendelkezik, és ezt tudatosan kell használni ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki a képi anyagból. Egyelőre ezt a komplex feladatot sem algoritmus, sem laikus nem tudja hatékonyan megoldani. A filmkészítés komoly befektetés – és mindig elszomorít, ha a zene, ami az egyik legfontosabb összetevő, nem kap elég figyelmet. Egy rosszul megválasztott zene az egész produkciót tönkreteheti, míg egy jó választás képes még a gyengébb képi anyagot is felemelni.

Ha visszatekintesz a pályádra, van olyan projekt vagy zenei pillanat, amit különösen meghatározónak tartasz?

Több is van. Például Binder Károly Retropolis című nagylemeze, amit Bruzsa Gáborral közösen hangszereltünk. Vagy a Bogármese balett Tallér Zsófival, amit Sárközi Gyula számára írtunk, és immár több mint húsz éve műsoron van. Meghatározó volt a Mózes, avagy a Tízparancsolat c. balett is, Markó Ivánnal – itt először kellett egy teljes kétfelvonásos balettet egyedül megírnom. És természetesen ide tartozik a Maria című film is, amely elindította a nemzetközi music supervisor karrieremet.

Végezetül: mit szeretnél, hogy a Schubert Music Library neve jelentsen a felhasználók számára egy-két, vagy akár öt év múlva?

Azt, hogy a Schubert Music Library egyet jelentsen a magas színvonalú szakmai munkával és a kiváló zenei kínálattal. Szeretném, ha minden zenei kérdésre nálunk találnának válaszokat – ha tudnák, hogy hozzánk mindig lehet fordulni, mert valódi értéket és hozzáértést kapnak.